Az ügető fajta története hazánkban a felemelkedések és hullámvölgyek története. Ellentétben a többi fajtával a töréseket nem csak a történelem okozta, hanem sajnos a lótenyésztés irányítói is. Kozma Ferenc a magyar lótenyésztés meghatározó korának kiemelkedő személyisége volt, a lótenyésztők mint nagy elődjüket, példaképüket tisztelik. Sajnálatos, hogy az ügető fajtát nem értette meg és így nem tartotta támogatásra érdemesnek. Működése időszakában az ügetőversenyzés és a tenyésztés komoly károkat szenvedett. Ő és követői a fajta birálatában odáig jutottak, hogy az ügetést, mint jármódot is természetellenesnek kiáltották ki. Az ügető hibás megitélése és a birálat a lótenyésztők szemléletére mind a mai napig negativan hat. Időnként lehet találkozni olyan tenyésztőkkel, akik a fajtát mint valami természetellenest kezelik.
A múlt század végén hangoztatott nézetek hibásságát beigazolta a fejlődés. A jelenlegi ügető fajták a világban soha el nem képzelt szintet értek el, ez a szinvonal-emelkedés a hazai eredmények alakulására is hatással van.
Hazánkban a fajta kialakulásában nagy szerepet játszott a jukker ló, melynek a szervezett tenyésztésére úgy tünik a lótenyésztés irányítói kevés figyelmet fordítottak, valószínű ebből a fajtából ki lehetett volna alkítani egy önnáló ügető fajtát. A múlt század végén a versenyzés megindulása megteremtette a tenyészirányt. A fajta a kezdeti időszakban, hasonlóan a külföldi gyakorlathoz, szinte teljesen nyitott volt, így az említet jukkerek és a más fajtához tartozó lovak fajtaátalkító keresztezés alapanyagaivá váltak. (Az első Magyar Ügetőderbyt egy telivér kanca nyerte.).
A II. Világháborúig terjedő időszakban a hazai tenyésztés és versenyzés nagyon magas szintű volt, lovaink komoly eredményeket értek el külföldön is. A fejlődést megszakította a háború, a veszteségek oly mértékűek voltak, hogy a korábbi lovak hatása az ezt követő időszakban elhanyagolható.
A háború utáni éveket 5 időszakra lehet osztani, ezek a következők :
1. Az államosításig
2. Az államosítástól az átszervezésig
3. Az átszervezéstől a közös vállalat létrehozásáig
4. A közös vállalat létrehozásától a rendszerváltozásig
5. A rendszerváltozástól napjainkig
A Világháborút követően a versenyzés rövid időn belül megindult, a tenyésztést az alapjaitól kellett újraindítani. Az egyedüli logikus megoldás importok vásárlása volt, mivel csak így lehetett némi remény arra, hogy a korábban elért szinvonalat megközelíthessék. Az ügetőtenyésztés irányítói felkészülten és kapcsolataikat felhasználva megalapozták a jövőt. Komoly vásárlások történtek az Egyesült Államokból, Franciaországból és Dániából. Ezek közül máig éreztetik hatásukat az amerikaiak, de a franciák is eredményesek voltak. A Szovjetunióból szintén kerültek hazánkba lovak, de ezek szerepe szinte említésre sem méltó.
Az államosítást követően a tenyésztés és versenyzés nem szenvedett nagy károkat, természetesen ez nem vonatkozik arra, hogy az államosítás nem volt jogszerű és általában is elitélendő. A meglévő Pusztaberényi Ménes azonban megfelelő irányítással felkészült szakemberekkel működött, az 50-es évek elején hozták létre a Rádiházi és Somogysárdi Ménest, melyek szintén jó eredményeket értek el. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az államosított rendszer a sötét évtizedben jól működött, nagy valószínűséggel ez a jó szervezeti rendnek (átlátható méretű ménesgazdaságok) és a hozzáértő kitűnő szakembereknek tudható be. Ebben az időszakban az irányitók és alkalmazottak is, szinte kivétel nélkül, még a régi háború előtti iskolának voltak a képviselői, ténykedésüket szigorúan a szakma szabályai szerint végezték és azt szolgálatnak fogták fel. Az időszak eredményei egy olyan kitünő lóban csúcsosodtak ki mint Kabala 19.3, korának kiemelkedő nemzetközi szintű ügetője volt.
A mezőgazdaság átszervezése nem kimélte a versenyló-tenyésztő méneseket sem és azokat közeli állami gazdaságokhoz csatolták. Azok a döntéshozók, akik az új szervezeti rendet megalkották rendkívül tájékozatlanok és felkészületlenek voltak a lótenyésztés terén, úgy képzelték el, hogy a nagyüzemi méretekben lehet ezt a tevékenységet is folytatni. A szakemberek felvetéseire, miszerint mi történik akkor, ha az ágazat veszteségessé válik, úgy nyilatkoztak, hogy a mezőgazdaági nagyüzemek képesek lesznek akkor is biztosítani az anyagi hátteret. Ezeken az embereken napjainkban már nem kérhetjük számon az akkori kijelentéseiket.
Ebben az időben a versenypálya továbbra is önálló maradt, nem került az állami gazdaságok kötelékébe, a ménesek tulajdonosai ezzel nem voltak megelégelve és így a változtatási igényük találkozott a lótenyésztés néhány irányítójának elképzeléseivel is. Így került létrehozásra 1972-ben a Magyar Lóverseny Vállalat, mely a versenylovat tenyésztő és tulajdonló állami gazdaságok közös vállalata volt. Ez a cég a működésének első időszakában sok új dolgot valósított meg és bizonyos fejlődési lehetőséget biztosított az ügetőtenyésztésnek. A második időszakban azonban már képtelen volt a 80-as években lejátszódó változásokra megfelelően reagálni. Az időszak értékeléséhez tartozik, hogy a gazdasági rendszer változásai bizonyos mértékben pozitiv hatással voltak a tenyésztésre. A korábbi három állami gazdasági tulajdonban lévő ménes mellett kettő új került alapításra, melyek MgTsz tulajdonban voltak. A tartási feltételek sok kivánnivalót hagytak maguk után, ugyanakkor a hetvenes évektől kezdődően hazánkba – a lehetőségekhez képest - kíváló apamének kerültek behozatalra, ez a folyamat a nyolcvanas években fokozódott. A rendszerváltozás idejére minden ménesben állt olyan fedezőmén, mely a világ akkori legjobb ménjeitől származott.
A rendszerváltozás ellentmondásai - melyek a mezőgazdaságban sok negatív folyamatot indítottak el - az ügetőtenyésztésre is hatással voltak. Ezen hatások mellett nagyon nagy gondokat okozott a lóversenyeket szervező cég helyzete, az állam tulajdonában lévő lóversenyszervezés nem a legjobb megoldás. A működésre politikai és gazdasági erők folyamatosan hatottak, mint korábban, úgy most is felkészületlen és nem kellő tudással rendelkező személyek hoztak döntéseket. A régebbi helyzettel ellentétben a lóversenyzés olyan erők figyelmét is felkeltette, melyek kizárólag a nagyértékű ingatlanok megszerzésében érdekeltek. Ezek a folyamatok szinte a 90-es években töretlenül érzékelhetők és jelentősen befolyásolják a működést.
Az évtized elejétől kezdődően a tulajdonszerkezetben nagy változások zajlottak le, az ügető lovak döntő többsége privát tulajdonba került, ez strukturális változásokat is eredményezett. A korábbi MgTsz tulajdonban lévő ménesek teljesen felszámolták a tevékenységüket, az állami gazdasági tulajdonban lévő ménesek jelentősen csökkentették létszámukat, illetve egy közülük privatizálásra került, gyakorlatilag napjainkban ez az egyetlen olyan ménes, amely nemzetközi szinten is értékelhető. A megmaradt állami tulajdonú ménesek közül az egyik a rendörség tulajdonában van, de mindkettőnek a rossz anyagi körülmények mellett az állami tulajdonlás is nehéz állapotot teremt.
Az eladott tenyészanyag közül sajnálatos módon jónéhány értékes egyed gyakorlatilag elveszett a tenyésztés számára, mivel az eladások sokszor teljesen esetlegesek voltak. Az ügetőtenyésztők között is megjelentek olyanok, akik nem kellően tájékozottak és ez döntéseikre is hatással van. Ugyanakkor számosan kezdtek a tenyésztésbe olyanok is, akik meg kívánják ismerni az egész rendszert és felimerik azt, hogy előrehaladni csak tudás birtokában lehet. Napjainkban ezen tenyésztők jelentik a fajta biztos pilléreit, jórészt az ő áldásos tevékenységüknek köszönhető az hogy az ügető létezik és fejlődik.
Az ügetőtenyésztés helyzete egyértelműen a lóversenyzés helyzetétől függ, a bevételeket a fogadásokból kell megteremteni, jó körülmények csak akkor alakulhatnak ki, ha ezt az egyszerű törvényszerűséget felismerik a döntéshozók és ez nem kerül ellentmondásba más érdekekkel.
A földművelésügyi kormányzat segíti a tenyésztést a lehetőségein belül (mesterséges termékenyítés támogatása, kancatámogatás), de a lóversenyzés mindenkori tulajdonosának döntéseire nem képes hatni.
Magyarország természeti adottságai, klimatikus viszonyai a lótenyésztésnek kíváló körülményeket teremtenek, erre bizonyság az, hogy azokban a periódusokban, amikor a környezet egyéb feltételei (anyagi háttér, jó szervezeti rend, hozzáértő személyzet, stb,) rendelkezésre álltak, kiemelkedő képességű lovak születtek. Az angol telivér és az ügető eredményei nemzetközi szinten is egyértelműen, a szubjektivitást szinte teljesen kizárva, bizonyították ezt. Az ügető tenyésztése során célunkul azt kell kitüzni, hogy megteremthessük azokat a lehetőségeket, melyek biztosítják a meglévő értékek kihasználását.
A fajta további fejlesztésében döntő szerepet a következők játsszák. Első helyen kell megemlíteni a versenyzés korábban már vázolt herlyzetét. Második helyre került, de jelentőségében hasonló az előzőhez minden szinten az információ megszerzése, birtoklása, és átadása, röviden a tudás, ezért a legfontosabb feladatok közé tartozik a tenyésztők tájékozottságának a folyamatos javítása. A tevékenységet nagy számban kezdték olyanok, akik nem rendelkeznek kellő előképzettséggel, velük kell megismertetni az okszerű lótartás kérdéseit, mivel ezen a területen a legnagyobbak a hiányosságok ugyanakkor itt lehet a leglátványosabb eredményeket elérni.
Az időszakok bemutatása során nem került értékelésre részletesen a meglévő genetikai bázis. Napjainkban a fajtát szinte tiszta amerikainak lehet tekinteni, mivel az utóbbi évtizedekben szinte csak amerikai apamének kerültek be. Ezt értékelve meg kell állapítani, hogy a hazai ügető állományra az elmúlt 50 évben különböző mértékben de nemzetközi hatás érvényesült, ez elsősorban az említett apaméneken keresztűl valósult meg, de történtek kancaimportok is. Az eltelt 20 évben mindig használtak hazánkban olyan mént, esetenként többet is, mely a világ legeredményesebb apaménjének fia volt. Ezt az tette lehetővé, hogy a fajta olyan szerkezetű, a tenyésztői munkát úgy végzik, hogy a kiemelkedő apaménektől nagy létszámú utód szülessen, az utóbbi évtizedekben ezt nagymértékben segití a mesterséges termékenyítés is. Az ilyen módon a kancáinkban meglévő gének alapot biztosíthatnak a további fejlődéshez.
A genetikai anyag javítása a jobb eredményekre képes utódok megalkotása céljából központilag szükséges forrásokat találni arra, hogy kiemelkedő apaméneket lehessen beszerezni azokról a helyekről, ahol a fajta a legfejlettebb, ezeknek elsősorban amerikai tenyésztésüeknek kell lenni, de figyelmet kell fordítani az utóbbi időben egyre jobb francia ügetőre. A nemzetközi integrációban való részvétel lényegében azt jelenti, hogy hazánkba kerülnek mének behozatalra, de nem zárható ki az, ha olyan képességű lovakat tenyésztünk, melyek kivitelre is kerülhetnek, mivel a fajta ilyen szempontból teljesen nyitott.
A kancacsaládok fejlesztésének kérdése találkozik az előzőekben fejtegetett tudás kérdésével, mégpedig tudatosítani kell a tenyésztőkkel, hogy komoly eredményt csak kellően fejlesztett és megbecsült családokkal lehet elérni, a tenyésztői munkának ez a legszilárdabb alapja.
A kancák külföldről történő behozatala nem jelenthet központi feladatot.
Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az ügető magyarországi helyzete és fejlődésének irányai nem kizárólag a tenyésztőktől függenek, nagyon sok olyan külső hatás érvényesül, melyekre sem a tenyésztők, sem a magasabb szintű irányitó szervezetek nem képesek hatni. A közel egy évtizede tartó átmeneti időszak reményeink szerint lezárul és a fajta elindulhat a fejlődés útján. Ehhez a tenyésztőknek és az egyesületünknek is minden befolyásukat latba kell vetni.
Budapest, 2000. július 19.
Ügető Tenyésztők Országos Egyesülete
