A budapesti tavasz legnagyobb társadalmi eseménye volt. A méltóságok, az előkelőségek felvonulása, a nagyszámú pesti közönség előtt 1896-tól a Millenniumi Díj kezdetétől fogva a ligeti pálya legnagyobb attrakciója volt.
Bezzeg 1918-ban a háború vége felé mást mutatott a versenytér. A mostani idők „divatja” a gyászruha volt, a pályán kopott katonai uniformisokban frontról hazajött katonák serege volt látható, a beszélgetés témája a járványok és a nyomor és még mindaz, ami a háború hordalékaként rátelepült Pestre. A ringben gyanús eredetű pénzeken vásárolt lovak jelentek meg, a nyerőnek járó serleg már csak aranyozott volt, ez már nem a valamikori pompázatos Király Díjak hangulatát tükrözte. Május 12-én a III. futamra a Király Díjra 7 indulót vezettek fel. Azt az egész pálya tudta, hogy SAN GENNARO lesz a nyerő. A 4 éves mén eddig minden versenyét megnyerte a Monarchiában, úgyhogy 9 győzelemmel, veretlenül jött le Bécsből. Az eszményien szép apját, a Tápióságban található Gombán tenyésztették és a település neve után GOMBÁNAK keresztelték el. GOMBA arról volt híres, hogy annak a GILES THE FIRST-nek az unokája, aki holtversenyt futott 1878-ban Baden-Baden-ben KINCSEM-mel. Ezután, amikor tulajdonosa kérésére újrafutották a versenyt, a döntő ütközetben a magyar kanca úgy megalázta a mént, hogy ellenfelét elvitték a pályáról, azaz többet már nem tudott futni. Tulajdonosa Gróf Henckel Hugó, aki azok táborába tartozott, mint például a Baltazziak, akik mindenáron le akarták győzni a verhetetlen csodakancát.
És térjünk vissza a ’18-as Király Díjra. A favorit SAN GENNARO-n Varga Lajos ült. A verseny a várakozásnak megfelelően alakult 1600 méterig. Az utolsó 200-on jött a meglepetés. Az erélyesen lovagolt sárga mén mellett egymás után mentek el a lovak. Nyert a Dreher Antal, a „sörkirály” lova TOVÁBB és Mautner Viktor SAN GENNARO-ja csak negyedik. Hirtelen csönd lett a tribünön, a pálya elnémult, a közönség fogadási csalást gyanított, a tréner Frank Butters átlátszó magyarázatot adott. Azt állította, hogy lova patájába kavics szorult, mikor Alagról belovagolták. Volt ilyenre eset a mi világunkban is, állítólag KIRÁLYHÁGÓ fűcsomót nyelt és ez okozta kudarcát, jegyezte meg a többszörös champion tréner, Aperianov Zakariás.
Hogy mi volt a kudarc oka, arra Török Imre a Monarchia lóverseny tereinek mindentudója, a következőket mesélte:
„A Millenniumi Díj előtt a Gödi handicapet futották. Tizenkét induló volt. Butterstől is futott ló, a 6 éves Treuherz és az öreg fáktól övezett árnyas nyergelőben csak a lovakat vezető fiúk maradtak, mert a háborús emberhiány már nagyon meglátszott az istállók környékén. Egyszerre csak, egy jól öltözött magas fiatalember tűnt fel a jártató karikán, ahol a két fiú SAN GENNARO-t és vezetőlovát, a DALAI LÁMÁ-t sétáltatta. Ismert alak volt a lovászok előtt, be-bejárt a versenytér közelében levő Kincsem kocsmába, a szomszédos Kormányosnéhoz és Klein bácsi kávéházába, ahol tippekre vadászott. A fiúk csak „gyógyszerész úr”-nak tisztelték. Fiúk – kérdezte az ifjú – melyik az a SAN GENNARO? Sokkal fogadtam, szeretném megnézni! A fiúk gyanútlanul rámutattak: ez az. Erre a „gyógyszerész úr” kivett egy húszkoronást és a fiú markába nyomva megkérdezte: „adhatok a kedves pacinak egy cukrot?” Már nyúlt is a zsebébe és odaadott egy kockacukrot. A két fiú nem gondolt semmire – az egyik pláne, alig tudott magyarul, csak a húszkoronást értette meg az egészből…. Alig játszódott le az egész jelenet, már lefutották a Gödi handicapet – jött a tréner, az abrakmester nyergelni, a jártatóban még semmi jele nem volt „a cukros bácsi” kéretlen kedveskedésének……”
SAN GENNARO a következő évi, egyben utolsó Király Díjat megnyerte és ezen túl Millenniumi Díjként futják a mai napig ezt a versenyt. Nemcsak a háborús körülmények miatt, hanem még más egyéb történések miatt volt hihetetlen furcsa az 1918-as Király Díj.
Száraz György