Kozma Ferenc Emlékverseny
1897-2012
azaz 115 éve írták ki először ezt az úgymond kísérleti versenyt, amiben a nyár végén kétéveseket próbálnak öreg lovak ellen. A verseny kiírása a 115 év alatt talán a legtöbbet változott a versenyek közül, a pálya, a táv, az elnevezés, vagyis a propozíció.
Az elsőt 1897-ben Kárpáti Díj néven Tátralomnicon futották. A lomnici pálya a nyári szünetben került előtérbe, ekkor a főváros turfközönsége szívesen rándult fel hűsölni a Tátra-i magaslatokra és talán számukra az volt a legvonzóbb, hogy a nyaralás alatt sem kellett nélkülözniük a lóversenyeket.
Aztán 1908-ban már Kozma Ferenc Emlékverseny néven futották az Úrlovasok Szövetkezete rendezésében Alagon. Ezidőtájt már Alag teljes pompájában élte virágkorát. A jó adottságainak köszönhetően az addig egyetlen és kiváló Esterházy tréningtelep Tatáról is szép lassan átjött Alagra. A névadó a magyar lótenyésztés örökértékű regenerátora, megszervezője, irányítója és sok kiváló szakember nevelője volt. Az 1825-ben Sörnye pusztán született Kozma Ferencet 1867-ben a Földművelési Minisztérium által lótenyésztésügyi megbízottnak nevezték ki. Hihetetlen sokat tett a magyar ménesek létrehozásában, a Kisbéri félvér fajta nemesítője, a Párizsi Világkiállításon a világ figyelmét felkeltette a magyar ló iránt, az 1885-ös Pesti Országos Lókiállítás, melynek csodájára jártak szerte Európából mind, Kozma Ferenc remekműve. A Kisbéri Telivér Ménes Batthyány kastélyának kertjében méltán állított egy igen impozáns emlékművet az utókor.
És most beszéljünk magáról a versenyről. Alagon 1908 nyarán a lovaregyleti meeting első napján június 28-án a III. futam volt a Kozma Ferenc Emlékverseny. Mindössze 6 ló kentrézett ki a starthoz, a több mint 7000 néző jelenlétében. Az alagi különvonatra már a Nyugati pályaudvaron elővételben a vonatjegyhez adták a pályabelépőt, elkerülendő az alagi tolongást. Az utolsó 400 méteren hihetetlen nagy küzdelemben nyert Fantome 3 éves sárga mén, aki az Enyedi színeket – viola test narancssárga ujjak viola sapka – viselő jockeyt Fred Taralt hordozta nyergében. A vasmegyei iparos Enyediek komoly futtatónak számítottak ezen időkben, sok kiváló lovuk vitte sikerre színeiket, talán legjobb lovuk KING ROB volt, de szerencsétlenségükre az évjárat legjobb ménjét mindenhol megverte a keszthelyi herceg Festetics, aki akkor még gróf volt, veretlen kancája, PATIENCE.
A nyerő jockey, Fred Taral, aki a századforduló első éveitől lovagolt nálunk. Jim Morgan volt az első amerikai, aki bemutatta nálunk a rövid kengyelben való lovaglást, amely kezdetben igen nevetséges volt a közönség előtt. A szokatlan életstílusú mesztic amilyen gyorsan feltűnt, úgy el is maradt a versenyekről. Viszont Fred Taral egy talpig gentleman virtuóz tehetségű jockey, aki tisztességben is élenjárt. Az amerikai pályák sztárja, a legnagyobb gázsiért szerződtetett zsoké, csak azért fogadta el Péchy Andor az akkori időben csillagászatinak számító ajánlatát és jött Pestre, mert problémái voltak a súllyal, a koplalással és a számára kedvezőbb volt a Monarchia pályáin alkalmazott magasabb súly. Hihetetlen nagy gondot fordított a startra, mert az volt a filozófiája, hogy a jó start nélkülözhetetlen kelléke az eredményes jockeynak. Minden nagyversenyt megnyert és eredményességét legjobban a számadatokból olvashatjuk ki, 2442 lovaglás, 601 győzelem! Mikor Szemere Miklós először meglátta nyeregben azonnal elkönyörögte Péchytől és felültette SOBIESKY nevű lovára 1911-ben az Epsom Derby-ben, ebben az évben 26 fős mezőny futott, nyert Sunstar G. Sternnel. Később Párizsban a Grand Prix-ben is Taral lovagolta. A következő futásakor az Ascot Gold Cup 4000 méterén, lovagolta W. Grigg, azért lett II., mert egy hölgy elejtett zsebkendőjétől megijedt és kitört, mögötte a mezőnyben Dali Machner lovasa mindezt észrevette és a célban megverte.
Szeretett és megbecsült jockey volt, óriási vagyonokat keresett, már Amerikában 1900-ban azt írta róla a New York Herald „Taral a négyszázak közt”. Úgy gondolták ezt a határtalan nagy vagyont még az unokái sem fogják tudni elkölteni. Aztán elnehezedett és elment Németországba, a Weinberg istállóba trénernek. Ott érte az I. Világháború, ami eleve rossz, de mindezt amerikaiként Németországban még nyomasztóbb érzés volt megélni. Kedélyét vesztette, elkezdett inni, de annyit, hogy mindettől meg is vakult. Aztán valamelyest visszanyerte látását és hazament Amerikába, majd odaérkezett fiának felesége is. Az aranyos meny addig udvarolt az apósnak, míg az azon vette észre magát, hogy a menye már a felesége. A nászútra természetesen Németországba mentek, hogy ott az ékszereket és drágaköveket, amelyeket annak idején összelovagolt, magukhoz vegyék. Előzőleg úgy gondolta, hogy vagyona nagyobb biztonságban van ékszerben, mintha pénzben tartotta volna. Újból visszamentek Amerikába, a megnyugtató vagyonnal a zsebükben és boldogan éltek volna, ha a fiatal felesége nem szökik meg az egész vagyonnal. Taral papa pedig búskomorságba esett és nyomorban halt meg 1925-ben. Szabadkán (!) temették el. Mesterségét egyedülállóan művelte, egy időszakban a világ legkitűnőbb jockeyja volt. Mert az embert úgy kell megítélni, hogy mit teljesített.
Sok minden másképp volt a II. Világháború után 1950-től - a futam neve megváltozott és Köztársasági Díj lett a rendszerváltozás után. 1992-től újra visszaállt a régi rend, ma is Kozma Ferenc Emlékversenykényt futják ezt az érdekes kiírású kísérleti versenyt. És hogy a mai kornak is vannak legendái, azt jól mutatja az idei verseny. Siklósi Tamás tulajdonos 10 éves sárga heréltje Városbíró ötször nyerte meg egymás után ezt a sprintversenyt. Talán hatodszor is sikerül neki?
Száraz György