A Kincsem Park Díja kapcsán
Az 1800-as évek utolsó évtizedeiben a magyar lóversenyzés igen magas színvonalon, jelentős nemzetközi sikerekkel, sok versenylóval és versennyel, kiváló pályákon, nagyszámú közönség előtt, valamint a gazdasági alapot megteremtő fogadás mellett zajlott. Az európai lóverseny élet ez időbeli egyik legjelentősebb futama, a Hamburgi Derby volt. A századforduló éveiben tíznél is több nyerőnk volt ebben a klasszikus futamban. Volt olyan eset 1889-ben, hogy a Blaskovich istálló nagy favoritja, KINCS-ŐR a verseny előtti éjszaka váratlanul kimúlt a boxában. Az esetről így írt Holler Móricz: „ KINCS-ŐR meg lett mérgezve azáltal az istállóembertől, akit kisegítésre fogadtak fel még a bécsi Imperiálban. A császárváros egykori turfközpontjában még évtizedek múltán is név szerint emlegették értelmi szerzőként. … „ -A ménen 1000 márka stakes állott. MURAT bookmaker még az utolsó napokban is - akkor már KINCS-ŐR-re nem is fogadtak el téteket - olyan vígan adta a lovat, mintha estélytelen lenne.” A másnapi Derby parádén SMART, a remek angol zsoké már az istállótárs, URAM-BÁTYÁM nyergében ült, akit vezető lónak hoztak Hamburgba. Mikor Pechy Andor ezt a hírt meghallotta, úgy érezte, hogy a szintén a Derbyben futó ABA nevű lovának megnőtt az esélye. A Derby-t URAM-BÁTYÁM nyerte, igen erős küzdelemben fejhosszal, ABA csak harmadik lett. A szomorú Pechy Andort azzal cukkolták a verseny után, hogy nem csak a Derbyt, de egy y-is elveszített, így lett PECH.
Ezen időszakban Budapest a millenniumi évekre világvárossá vált, idegenforgalmi központ lett, amelyhez a városligeti pályán zajló lóversenyek is hozzájárultak. A ligeti pálya szépségben semmi kivetnivalót nem takart, de szakmailag, az hogy nem volt 2400 méteres Derby distanca, ezt már a kezdetektől fogva a szakma jogosan kritizálta, nem beszélve a Keleti pályaudvar a pálya közvetlen szomszédságában lévő fűtőházáról, amely okádta a kormot és a füstöt a közönség orra alá. Éppen ezért a Magyar Lovaregylet folyamatosan tervezte egy új, a szakma által elfogadott területen az új pálya megnyitását. Ezt a folyamatot gyorsította fel 1908-ban a főváros döntése, mikor felmondta a városligeti pálya bérletét 1915. október 31-i határidővel.
A Pesti Turf világában hihetetlenül izgalmas, váratlan fordulatoktól sem mentes másfél évtized kezdődött. Figyelembe kell vennünk, hogy az ország az I. világháború előtti boldog békeidőben élt, egy gazdaságilag kiváló helyzetben lévő Lovaregylet irányította a versenyzést. A következő másfél évtized azonban alapjaiban változtatta meg a lóversenysport hazai helyzetét, mely 1914. június 19-én a szarajevói merénylettel vette kezdetét, majd a négy évig tartó világháború borzalmai után, 1918-ban a Ligeti pálya felszántásával folytatódott, majd a Trianoni Békeszerződéssel végződtek. Mindezek alapjaiban változtatták meg a következő évtizedek eseményeit.
Dr. Magyar László a Lovaregylet vezértitkára volt, a legjobb koncepcióval előálló személy. A kellő hely megtalálásához még Kelenföld is szerepelt a lehetséges helyszínek között, de legfőképpen az alagi lóversenytér Pesthez eső részében a későbbi Réti Pálya területére tervezték a monumentális, Európa legnagyobb lóversenypályáját. Hatalmas területen Longchamp mintájára szállodákkal, golf és concour pályákkal körülvéve a fővároshoz méltó idegenforgalmi nevezetességként képzelték el. A bécsi Hauptallee adta az ötletet, hogy a fővárosból a platánsor övezte út mellett közlekedő elektromos vonat szállítaná a közönséget a pályáig. Így akartak megfelelni annak a gondolatnak, hogy a magyar lóverseny az akkori időkben a leglátogatottabb idegenforgalmi eseménye volt a fővárosnak. Mindezek a grandiózus elképzelések a Lovaregylet hatalmas vagyonára épültek.
Változott a gazdasági élet, a politikai helyzet, a terveket némileg át kellett értékelni. 1908-tól egy pályaépítő csoport útra kelt és a világ akkori legmodernebb lóverseny pályáit járta körül. Voltak Sydneyben, Melbourne-ben, Amerikában a Belmont Parkban és az itt szerzett tapasztalataikat használták fel a pesti pálya megtervezésekor. Rupert Vilmos 1912-ben elkészült az új lóversenytér tervével. Egy igen monumentális és igen nagy kiterjedésű épület és futópálya megépítésével képzelte el az új versenyteret. A következő két évben a katonai lovasezred vágtázott föl-alá a területen, amellyel a kellő tömörítést elérték, majd ez után gyepesítették a futófelületet. Mikor kitört az I. világháború, leállt az építkezés és minden veszni látszott. Ekkor már megvolt az I. helyi tribün, a Kerepesi utat pályával összekötő alagút, mert a cél az volt, hogy a pályán senki ne mehessen át. A meglévő épületekbe és a már elkészült istállókba a román hadüzenet után menekültek költöztek.
Elérkezett 1918. október 13.-a, amikor lefutották a városligeti pályán az utolsó futamot. Rövid idővel ezután a pályát felszántották és még a Verseny utca-Thököly út menti platán sorokat is kivágták. Közben a versenyek Alagra költöztek. Az infláció okozta gazdasági helyzetben pénzhajhász szerencselovagok lettek a futtatók. Az addig nagykeresetű zsokék maguknak lovagoltak, aminek következtében a totalizatőr összeomlott, némely zsokét kitiltottak és úgy tűnt minden a pusztulás útjára indult.
Némi optimizmusra adott okot, hogy a Kerepesi úton, a már meglévő telken, félkész épületekkel ugyan, de megmaradtak az építmények és a nemrég gyepesített versenypálya is jó állapotban volt. Már csak egy dolog hiányzott, a pénz, de a gazdasági válság a Lovaregyletet is pénzügyileg tönkretette.
A bukmékerek - akiket másképp úgy hívnak, hogy pénzcsinálók, ha nincs verseny, éhen halnak - azzal az ötlettel jelentkeztek, hogy szereznek pénzt, felgyorsítják a pályaépítés menetét, hoznak az időközben elhunyt Ruppert Vilmos helyére egy másik építészt, akivel némileg olcsóbbá teszik az eredeti elképzeléseket és így hamarosan megnyitják a pályát. Wellisch Andorra esett a választásuk, aki az eredeti tervet némileg szerényebb formában átdolgozta. A hihetetlenül fényűző, üveg és beton paloták (ekkor lett a kor divatja a beton) mintájára tervezett tribün együttest áttervezte, melybe korábban több mázsás kristálycsilláros kávézókat és minden luxussal ellátott éttermeket terveztek. (Mi lett volna ha, ez mind megvalósul és mind a mai napig megmarad?! szerk.)
1923-ban Lóversenypálya Építő Rt. jött létre. A következő két esztendőben több mint félezer embert erős munkatempóban végezte munkáját az igen zord telek közepette, a szkeptikusok folytonosan állították, hogy nem tudják tartani a határidőt, Wellisch Andor főépítész mindenre csak annyit mondott: „Ne kételkedjenek, ha nem jön földrengés, mi elkészülünk akkorra, mire vállaltuk”
Közben Alagon folyt a versenyzés. 1925. április 2.-án Megyeren volt a kapunyitó, mert az alagi pályatartozékokat mind beépítették a pesti pályába, megteremtve evvel a májusi nyitónap lehetőségét. Május 7.-én a pálya sajtóbemutatóján még a hatalmas sóderkupacokat terítettek a munkások, miközben a szakma és az újságírók előtt a pálya bemutatásra került. Az új lóversenytér épületeit a kor egyik legnevesebb építésze, Alpár Ignác mutatta be az építészeti szaksajtónak, míg a versenytitkár, Benson Vilmos mikor az I. helyi tribünre felvezette az érdeklődő tömeget, e szavakkal mutatta be a versenypályát: „- a körpálya kb. 2800 méter - a befutó kb. 800 méter. Ezen a pályán futják 2000 métertől felfelé a futamokat. Az 1600, illetve 1800 méteres futamokra külön-külön starthelyről az ún. „könyök” pályáról enyhe ívben fordulnak a lovak a nagy körpálya egyenesébe, de ezek sem „egy helyről” - hanem csatlakozó pályarésszel. A „távoszlop” mindig a távolságnak megfelelő cél előtt van 200 méterrel - a pontos kihelyezés is „a versenyek helyes rendezéséért felelős versenytitkár és közegeinek gondját növeli…”
Elérkezett 1925. május 10, a pályanyitó napja. A pesti közönség már délelőtt kisétált vagy kikocsizott a Kerepesi úti új lóversenytérre, de a kíváncsiskodók népes tábora egész délután, folyamatosan érkeztek, a főváros legújabb építészeti remekművének megtekintésére. Mit mondott Őszi Kornél, amikor meglátta az új versenyteret: „- A reneszánszba vetett bizalom, úgy látszik, testet ölt: aki részvett az új versenypálya mai megnyitásán és gyönyörködött nemcsak a ragyogó tribünöknek és smaragdzöld pályának pompázó harmóniájában, de abban a festői képben is, amely szinte tündéri panorámát varázsolt a nézőtérre, önkéntelenül is szolgálatába szegődött a lelki propagandának…” A futamok a Váczi Díjjal kezdődtek, amelyet Gutai nyert MONTALTO-val, a győztes ló tulajdonosa Gróf Zichy Béla, trénere Gróf Pejacsevich Albert volt.
Száraz György