Az első magyar lóversenyt
1827. június 6-án 185 éve tartották Pesten az Üllői úti síkon, azaz a mai László Kórház mögötti területen.
Most hallgassuk meg a kor helyszíni tudósítóját Vay Saroltát, aki ezt írja: Régi magyar társasélet című kötetében az első pesti lóversenyről: „1827-ben volt ez, június 6-án, vagy mint az akkori Hazai és külföldi tudósítások egyik számában olvasható, Szent Iván havának hatodik napján.
A város akkor körülbelül már végződött ott, ahol a mai Kálvin tér (akkor szénapiac) van, és az úgynevezett üllői országúton, ott, ahol most a klinika áll, csupán rozoga földszintes viskók álltak, köztük nehány igen rossz hírű csárdával, amely állandó tanyája volt a vásárokra föllátogató Kecskemét és Félegyháza vidékebeli betyároknak.
Itt, egy jobb kinézésű vendégfogadó és a tábori magazinumok közt, jóval feljebb a mai Körútnál volt a versenypálya 1236 öl hosszúságban.
Zöld gallyakból diadalkaput emeltek, amelyet Pest megye és Pest város címere díszített; a bírálóbizottság egy zöld asztal körül foglalt helyet, amely fölé sátor borult, az ország címereivel és zászlókkal díszítve, míg jobbról-balról az istállótulajdonosok színei és családi címerei voltak láthatók. Az első versenybírák Széchenyi István gróf, Esterházy Mihály gróf és Wesselényi Miklós báró voltak, aki már akkor, éppen úgy, mint Széchenyi, országos hírre tett szert, és különösen bálványa volt a jurátus ifjúságnak, mely vezércsillagát látta az atlétatermetű, oroszlánsörényű báróban.
A gyepen már akkor tribünök is emelkedtek, nemzeti szín posztóval díszítve, és itt foglaltak helyet az arisztokrácia és az akkori előkelő pesti társaság hölgyei, akik nagy érdeklődést tanúsítottak a szórakozás e nálunk még teljesen ismeretlen neme iránt. A versenybírák izgatottan jártak le s fel a deszkabarakkok előtt, amelyben a lovak indulásra készen, fölnyergelve álltak, és Széchenyi kronométerjével kezében, feszült várakozással leste az első futam jelzését.
Midőn a harang megkondult, néma csönd borult a térre, úgyhogy a lanyha, júniusi levegőben meg lehetett hallani a legyek dongását és az akácfák leveleinek a zizegését.
A hölgyek messzelátókkal fölfegyverkezve tekintettek az apró, nemzetiszín lobogókkal jelzett pálya felé.
Végre kilőtt nyílként, szédületes sebességgel elindult az első két ló, az egyik Széchenyi István Gaving-je, a másik Bohus János Fickó-ja és velök hat paraszló, árvalányhajas, pörge kalapú lovasokkal.”
Továbbiakban még ezt írta: Ez volt az első versenynap Budapesten, és mint gróf Széchenyi István a verseny után egy barátjához írott levelében megjegyzi, a pályán 25000 ember volt kint, a lakosság minden rétegéből, nemkülönben 3000 kocsi, részben magánfogat, részben mindenféle jármű. Pedig még akkor nem is volt feltalálva a - totalizatőr”
A 185 év nagy idő, mint ahogy a felelősség is nagy, ezt a múltat ápolni, megőrizni és továbbadni kell.
2012. június 6.
Száraz György