200. vyrocie prvého konského dostihu v Uhorsku: Urmín (Ürmény) - Mojmírovce

Nyomtatáshoz

Mojmirovce a mai Szlovákia területén található község Nyitrától alig 15 km-re délre található, lakóinak száma 2860. Ez a hely a magyar történelem minden szépségét és fájdalmát magában hordozza, ugyanakkor ikonikus helye a lófuttatás kezdetének Közép-Európában.

A történelem kerekét 1156-ig lehet visszaforgatni, ekkor említik először a helység - Ilmer,Ylmer - nevét az esztergomi káptalan oklevelében. Ettől az időszaktól kezdve a  magyar történelmünk nevezetes családjai voltak birtokosai, urai a környéknek. A Ghyczy, Révay, Bossányi, Tarnóczy családok után a Hunyady család 1675-től szerzett birtokot a településen. Innét számítjuk a község, illetve környékének igazi fejlődését, mely 1910-ig vezet, amikor a család utolsó férfitagja, gróf Hunyady László a kastélyt és a birtokot bérbe adta a Nagysurányi Cukorgyárnak. Mintha érezte volna, hogy rossz idők jönnek, néhány év múlva jött a világégés, az I. Világháború. mely végleg elszakította hazánktól a települést (egy rövid időszakot kivéve, mely 1938-tól 1945-ig tartott).

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a település mindig vegyes lakosságú volt, magyarok, szlovákok, szászok, zsidók lakták. Az 1910-es népszámláláskor is ötször több szlovák élt a településen, mint magyar. A Hunyady család a birtokán 1720 körül egy barokk kastélyt kezdett építeni, mely 1866-ban tűzvész következtében leégett.  Az újjáépítés után már egy barokk- klasszicista stílusú impozáns épület állt a parkban. A park a korabeli Felvidék egyik legszebb kastélyparkja volt, egzotikus és mediterrán növényekkel és faritkaságokkal.

A kastélyt a II. Világháború nem kímélte, az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett. Az épület elvesztette lakóit, de a funkcióját is. Az új hatalom csak nehezen találta meg a feladatát az épületnek, így volt általános iskola, Tsz. központ és művelődési ház is. A 70-es években széleskörű rekonstrukció kezdődött, melynek eredményeképpen hotelt és oktatási központot alakítottak ki.

Itt került megrendezésre 2014. április 22-24-én egy nemzetközi tudományos konferencia, Lótenyésztés Szlovákiában címmel. Az ünnepi tudományos ülés apropóját az első lófuttatás 200. évfordulója jelentette.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert kell egy kis nyelvészkedés ahhoz, hogy megértsük e cikk címét. A szlovák és a cseh nyelv két különböző kifejezést használ Magyarországra. Az egyik kifejezés a történelmi Magyar Királyságra vonatkozik, mégpedig Uhorsko néven, a másik az I. Világháború utáni Magyarországra vonatkozik azaz Madarsko. Ezzel is szétválasztva a NAGY MAGYARORSZÁG történelmi elnevezését és fogalmát a Trianon utáni Magyarországitól.

A kétnapos ülésen közel 20 előadás hangzott el döntő mértékben a Nyitrai Agrártudományi Egyetem és a Kassai Állatorvostudományi Egyetem oktatói részéről. A Brünni Mendel Tudomány Egyetem is három előadást küldött a konferenciára. Talán az egyik legérdekesebb előadása a szlovák versenyüzem igazgatójának dr. Marian Šurdának volt, aki egy rövid történelmi visszatekintés után elemezte a szlovák lóversenyzés helyzetét a közép-európai régióban. Kiemelte az utóbbi években elért pozitív eredményeket és sikereket melyek megalapozták a Pozsonyi versenyüzem nemzetközi elismertségét. A konferencián egyetlen egy olyan előadás hangzott el, melynek magyar vonatkozása is volt. A Brünni Egyetem képviselője Drahoslav Misar elemezte a közép-európai turf kialakulását és annak szerves fejlődését az I. Világháborúig. A szerző helyesen elemezte az akkori kor eseményeit és a rendelkezésre álló adatok alapján megfelelő következtetéseket vont le a gazdag szakirodalmi adatokból. Megállapítja, hogy a magyar nemesség és főnemesség áldozatos munkája, az angliai lóverseny-példák nem szolgaszerű másolása a Monarchiában Magyarországot turf nagyhatalommá tette. A szerző elemzi a cseh, az osztrák, illetve érintőlegesen a lengyel turf kialakulásának körülményeit is. A tanulmány végén megállapítja, hogy az I. Világháborúval befejeződött az a pozitív együttműködési folyamat, mely jellemző volt a Monarchia versenyüzemeire. A háború után a szétszabdalt országokban a nemzeti jellegű turfok erősödése volt megfigyelhető. A közép-európai versenyrendszer specifikációja, azaz közös gyökerei mind a mai napig érezhetően hatnak.

Keserűen kell megállapítani, hogy az első ürményi lófuttatás emlékére megrendezésre került jubileumi emlékülésre nem sikerült magyarországi előadókat meghívni. Ennek okát nem tudhatjuk, csak vélelmezzük, hogy a történelmi múlt feldolgozása és annak megértése és őszinte kibeszélése még várat magára.

Reméljük, nem kell megvárni ezzel a 225. évi megemlékezést!